Névadónkról

Az intézmény névadója Dr. KÁLMÁNFI BÉLA népzenekutató, népdalgyűjtő, a piliscsévi Asszonykórus vezetője volt éveken keresztül, szinte haláláig. A helyi értékekhez való kötődése, a csévi népdalkincs felgyűjtése és feldolgozása terén végzett sok munkája és érdemei, a helyiekkel való közvetlen kapcsolata miatt esett rá a választás. Emlékére emléktáblát helyeztek el a Művelődési Ház falán

DR. KÁLMÁNFI BÉLA 1924. július 28-án született Budapesten. Édesapja tisztviselő, édesanyja tanítónő volt. Szüleit korán elveszítette. Tanulmányait Püspökladányban, a Debreceni Református Kollégiumban és Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen végezte, ahol tanári diplomát szerzett.

Dolgozott Püspökladányban tanárként, középiskolai igazgatóként. 1959-ben került az esztergomi Tanítóképző Főiskolára, feleségével együtt. 25 éven át volt az ének-zene tanszék főiskolai tanára. Ő indította el a városban a „Tavaszi dalos ünnep" szép hagyományát, a város iskolai kórusainak tavaszi hangversenyét. 1962-ben kezdte el Esztergomban és környékén a népdalgyűjtő munkát. 22 helységben gyűjtött összesen 3000 magyar, szlovák, német és cigány dalt. 1968-ban a Budapesti
Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a legmagasabb minősítéssel szerzett doktori címet, a saját gyűjtését elemző „Esztergom és környéke nemzetiségi költészete" című értekezésével. 1972-től bekapcsolódott a magyarországi Szlovák Honismereti és Néprajzi Bizottság munkájába. 1973-ban jelent meg „Rozmarin zeleny" címmel a pilisi szlovák gyűjtését tartalmazó könyv, majd 1975-ben második önálló kötete, a „Glück auf', melyben a dorogi szénmedence német nemzetiségi népdalgyűjtését adta közre.

1974-től a kesztölci, 1976-tól a piliscsévi Szlovák Asszonykórust vezette. Később a mogyorósbányai és a pilisszentléleki Szlovák Kórusok szakmai patronálását is végezte. 1982-ben „Magyarországi szlovákok népzenéje" címmel, az országos kiváló minősítésű piliscsévi kórussal önálló lemezfelvétel készült. Számos rádió-, televízió- és hangfelvétel őrzi a kórusokkal végzett kiemelkedő munkáját. 1984-ben Munka Érdemrendet kapott.

1985-től nyugdíjasként már csak a kórusokkal és tudományos munkával foglalkozott. Tervei voltak, (egy újabb könyv megírására kapott megbízást az Akadémiától), de ezt már nem tudta megvalósítani. Hosszan tartó betegség után 1988. március 28-án hunyt el.